Szombaton újra

Az elmúlt hétvégén Szászrégent és környékét tűztük ki célul, most egy picit hosszabb útvonalat választottunk, de ez nem kedvetlenített el senkit, hisz a borongós idő ellenére elég sokan gyülekeztünk a Bolyai téren. Úgy látszik az idő próbára akarta tenni újra a szívósságunkat, a kitartásunkat, ugyanis aznap reggel sem arról volt híres, hogy hétágra süssön a nap.

De sebaj, nyeregbe pattantunk, és elindultunk. Utunk Marosszentgyörgyön vezetett keresztül, ahol megálltunk társunknál egy már- már hagyományos házigazda köszöntésre, majd Tófalva fele tekertünk tovább. Aki még nem járt Székes fele, annak bátran ajánlom ezt az útszakaszt, ugyanis csendes, nem forgalmas útról van szó, kezdők is nyugodtan kipróbálhatják, és bármerre nézel, mindenfele annak a jelét láthattuk, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz, aranyeső bokrok a barkák már teljes színben pompáztak. Székest elhagyva, az első emelkedő tetején kifújtuk magunkat, majd legurultunk Székelykálba. Az idő továbbra is borongós, a hangulat azonban derűs volt. Azok, akik nem kerékpároznak, nemegyszer kérdezik tőlem, hogy nem fázunk ilyen időben? Ezért is szeretem annyira ezt a sportot, szinte nincs olyan idő, amikor nem lehet kerékpározni, hisz a mozgás felmelegít, felpezsdít,nem beszélve a millió másfajta hatásáról, ami a testre és lélekre egyaránt gyakorol. Amikor egy kinkeserves mászás után, egy tetőn kifújod magad és szétnézel a környező dombokra, úgy érzed otthon vagy, úgy érzed, hogy szárnyalsz, szárnyalsz a látványtól, ami eléd tárul. Ez a pozitív életérzés kivétel nélkül minden utunkra jellemző.

Székelykálból a megszokott kávénkat, uzsonnánkat elfogyasztva, nekiveselkedtünk az Iszlói tető megmászásának, Köztünk volt egy 14 éves kislány, aki apukája kíséretében és hasznos tanácsával ellátva, ugyanolyan könnyen es kitartóan tekert, mint a felnőttek, ebből is látszik, hogy ebben a sportban csak az számit, hogy AKARJ ES SZERESS TEKERNI ! A többi már csak a kitartáson múlik. Gratula Eszter, nagyon ügyes voltál!! Tehát hajrá lányos, fiús apukák, anyukák lehet vállalkozni ilyen utakra A tetőn újra bevártunk mindenkit, amúgy minden túrán kivétel nélkül bevárjuk egymást,még akkor is, ha egyik másik társunk emelkedett energia és adrenalin szintje miatt előre száguld ’’felmérni a terepet’’.

Iszlóbol Hodos fele vettük az irányt, majd Jobbágytelke fele indultunk volna, ha útközben nem késztet kényszermegállásra egy váratlan gumidefekt. A sors tartogat néha ilyen kellemetlen meglepetéseket, és joggal kérdezhetjük ilyenkor, hogy honnan is ez a defekt, hisz jóformán aszfalton gurultunk eddig? De ha már lett, és egy lapos gumival gazdagodtunk, akkor a hozzáértő szakik neki is álltak a gumicserének, illetve foltozásnak, a csapat többi tagja meg hasznosabbnál hasznosabb tanáccsal látta el a munkálkodókat. Mert ugye tanácsot, azt tudunk adni…,

Nagyon vidáman telt az idő, a munka meglett és továbbindultunk. Egy nagyon szép útszakasz következett Jobbágytelkén keresztül egy újabb emelkedőt, majd dimbes- dombos uton tekerve, beértünk Szészrégenbe. Itt már eléggé korgott a gyomrunk, ugyanis az idő már rég elhaladta a delet, és a régeni központba a meredeken feltekerni, csak az tudat segített és adott erőt, hogy nemsokára ebédelhetünk. Nagy örömünkre akkor már nap is megmutatkozott és a vendéglő teraszán fogyaszthattuk el ebédünket.. Ebéd után kikerülve a forgalmas Marosvásárhely- Régeni utat, Vajdaszentivány majd Sárpatak érintésével tekertünk hazafele.

Sajnos a korábbi esőzések miatt a közkedvelt Maros parti ösvényt el kellett kerüljük, sőt az Udvarfalva fele vezető gyönyörű erdei utat is ki kellett hagyjuk és Saromberkétől aszfalton karikáztunk hazáig.

16 kerékpáros közel 100 km-et letekerve egy újabb csodás napot töltött a természetben. Jó volt gurulni, jó volt együtt lenni.